Településtörténet

Településünk címre

A címer pajzs alakú, fekete-arany szegélybe foglalva, zöld domb, piros alapon ezüst színű ekevas, csoroszlya, a kettős kereszt és a napot jelképező csillag (sárga(arany) színű).
 

A falu fekvése, természeti adottságai

Nógrád megyében találtató Nagylóc a 21. és a 22. számú főutat összekötő Pásztó és Szécsény közötti út mentén fekszik a Lóci patak mellett, a Cserhát Őrhegy nevű csúcsa alá festői szépségű környezetben települt község.
A falu neve egykor csak Lóc volt; a kutatók az ószláv „lovci” , azaz vadászok, vadfogók jelentésű szóból vezetik le nevét.
A szőlőhegyen a középkorban vár állt, ez volt Hollókő várának egyik elővédje. Valószínű még az Árpád-kori királyok uralkodási idején emelték.
Az őrtorony helyét úgy alakították ki, hogy a domb gerincét mély árokkal átvágva egy kb. tíz méter átmérőjű kör alakú udvart hoztak létre a magaslat végébe. Ennek szintjét további feltöltéssel megemelték, valószínűleg palánkkal is megerősítették. Középen fából épített torony állhatott, mert kő, vagy téglamaradványok nem kerültek elő. Ilyen erődöcskéket a végvári vitézek tarisznyaváraknak hívták, mert az őrség csak addig tarthatott ki bennük, amíg a tarisznyájukban magukkal vitt élelmük el nem fogyott.

A település már a 14. században egyházas hely volt, neve 1332-1337 között már szerepelt a pápai tizedjegyzékben is. Az 1400-as években birtokosa a Szécsényi család volt. 1475-ben Chery Antal visszaadta a Lossonczi családnak itteni birtokrészét, mivel helyette Dolyánban kapott ugyanolyan értékű birtokot. 1499-ben a Zetényi Csukás család kapott itt birtokot II. Ulászló királytól. A 15. században Hollókő várához tartozik, annak egyik őrállomása, tarisznya vára, a falu felett, az Őrhegyen állt. A középkorban jelentős település volt, ekkor már vámhely is volt itt. 1552 után török hűbérbirtok. Az 1800-as évek végén egy nagy tűzvészben leégett a falu, csak a 15. században épült gótikus temploma maradt meg. 
A főút mellett álló Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelt Római Katolikus Templom a XV. században épült. Bár a XIX. században jelentősen átalakították, mégis megőrizte eredeti támpilléreit, középkori ajtó és ablaknyílásait. Két mellékhajója neogótikus stílusú, 1888-ban épült. Orgonája is ebből az időből származik. Az egyetlen magyar alapítású szerzetes rend – a pálosok- templomának tornya ablakaival és az átépítéskor érintetlenül hagyott szentélyével jól őrzi a korabeli szakrális építészeti stílus jegyeit.
A templomot azóta átépítették, a szentély és a torony azonban eredeti állapotában maradt meg.
A község délkeleti részén található kápolna XVII. századi építmény.

A község fölé magasodó Őrhegy népszerű kirándulóhely, őshonos erdőségek borítják. Az egyik itteni sziklában lábnyomszerű bemélyedések találhatók, a legenda szerint ezek Jézus és szamarának lábnyomai.
A Nagylóchoz tartozó Zsunypuszta a főút mentén, a Zsunyi patak és Kelet-Cserhát által körül ölelt völgyben helyezkedik el.
Nevét már 1347-ben Zsunyalmás néven jegyezték fel. A puszta közelében elterülő hatalmas legelő jelentős madárlelőhely.
A nyár végén tucatszám járják a legelőt a fehér gólyák, egész évben pedig a kis rágcsálókkal táplálkozó egerésző és gatyás ölyvek, barna és kékes réti héják kedvenc vadászterülete. 
A Zsunypuszta fölé magasodó erdős hegyvidék a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzetéhez tartozik.